⚓ S.M.S. NOVARA ⚓

light cruiser of Admiral Spaun class (1913-1941)

(Vikipedia) Az SMS Novara az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének gyorscirkálója az Admiral Spaun osztály negyedik, egyben utolsó tagjaként, vitéz nagybányai Horthy Miklós zászlóshajója volt 1915 és 1918 között. A parancsok választásáról fenn maradt történet szerint egy vacsora alkalmával Anton Haus tengernagy így szólt törzséhez: "Horthy rátermett, ügyes és alkalmas tiszt és mindig szerencsés; adjuk hát neki a Novarát."
Testvérhajói az SMS Admiral Spaun, az SMS Saida és az SMS Helgoland voltak.
A nevét arról az olasz városról kapta, ahol 1849. március 23-án az osztrák csapatok legyőzték az olasz szabadságharcosokat A gyorscirkáló építése 1912 február 9-én kezdődött el a fiumei Ganz és társa Danubius Gép-, Wagon és Hajógyárban és 1913. február 15-én került sor a vízre bocsátására. 1914 decemberére készült el teljesen, és 1915. január 10-én állt hadrendbe a Császári és Királyi Haditengerészet egyik leggyorsabb hajójaként.

1914-ben Horthy Miklós sorhajókapitány a korszerűtlennek számító SMS Habsburg parancsnokaként mindent megtett, hogy a még építés alatt álló SMS NOVARA gyorscirkáló parancsnokságát megkapja. A hadihajó 1915. január 10-én állt szolgálatba.

Az első komoly harcfeladatra az első világháború második évében került sor. 1915. április 30-án Horthy azt a feladatot kapta, hogy az SMS Novarával vontasson egy UB-8-as tengeralattjárót Sapienza szigetéig, ennek sikeres megvalósítása esetén pedig segítse a tengeralattjárót a kiszabott feladata végrehajtásában. A Novara május 2-án hagyta el a pólai kikötőt. A feladat titkos volt, és a hadihajó útvonala az Otrantói-szoroson keresztül vezetett. A szoroson való átjutást az antant flottájára való tekintettel az éjszaka folyamán kellett megkísérelni. Az UB-8-as tengeralattjáró lekapcsolására május 6-án került sor, majd az SMS Novara visszafordult Póla irányába, amikor a közelben tartózkodó francia rombolók felfedezték. Az osztrák-magyar cirkáló azonban nagyobb sebességének köszönhetően elszakadt az üldözőitől és feladata sikeres végrehajtása után gond nélkül tért vissza a támaszpontjára.

1915. május 23-án Olaszország hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának.
Még aznap éjjel kifutott a Császári és Királyi Haditengerészet 13 hadihajója, amik támadást indítottak az olasz partok ellen, az olasz hadihajók felvonulásának, valamint a part menti vasútvonal használatának megzavarása céljából.
Horthy Miklós sorhajókapitány vezette a flotta jobbszárnyán, északon haladó Novara csoportot. Az éjszaka folyamán az SMS Novarával, egy rombolóval S.M.S. Scharfschütze és négy torpedónaszáddal 78T, 79T, 80T és 81T , a legészakibb célpontot, Ravenna egyik kikötőjét, Porto Corsinit támadta, melynek során az osztrák-magyar egységek össztűz alá vették a partokat. A hadművelet során a Novarát találat érte, amely ugyan nem fenyegetett süllyedéssel vagy mozgásképtelenséggel, de megöl öt tengerészt (közte Persich sorhajóhadnagyot, torpedótisztet és a magyar Szemere Antalt) és megsebesített tíz másikat.

Az Olasz Királyi Haditengerészet, a Regia Marina egységei 1915 júniusának első napjaiban ismét támadást indítottak, melyet a Császári és Királyi Haditengerészet válasza követett.
Június 17-én, a délutáni órákban az SMS Novara és az SMS Admiral Spaun néhány hadihajó és torpedónaszád kíséretében elhagyta a pólai támaszpontot az olasz partok irányában. Torpedóik segítségével több, kisebb méretű ellenséges gőzöst és hajót sikerült elsüllyeszteniük, ezt követően pedig visszatértek a kikötőbe.

1916-ban az antant az Otrantói-szorosban tengerzárat hozott létre. Ennek célja a Császári és Királyi Haditengerészet hadihajóinak, valamint az osztrák-magyar és a német tengeralattjárók áthaladásának megakadályozása, korlátozása volt.
Ettől kezdve több alkalommal is támadást indítottak a tengerzár ellen, melyben a is részt vett. Július 8-án és 9-én is ilyen összecsapásra került sor, de látványos eredményt nem sikerült elérni

Az SMS Novara legjelentősebb bevetésére 1917. május 15-én került sor az otrantói csatában, mely a Földközi-tenger legnagyobb tengeri ütközete lett. A Császári és Királyi Haditengerészet élére kerülő Maximilian Njegovan tengernagy felkarolta Horthy Miklós ötletét az otrantói tengerzár felszámolását illetően.
A támadásra a legkorszerűbb és leggyorsabb hadihajókat, az SMS Novara, az SMS Helgoland és az SMS Saida cirkálókat, valamint az SMS Balaton és az SMS Csepel rombolókat jelölték ki.
Az osztrák-magyar kötelék parancsnoka, a haditervet kidolgozó Horthy Miklós lett. Az akció igazi nehézséget nem a tengerzárat alkotó, tengeralattjárók ellen hálókat vontató, alig felfegyverzett gőzösök elleni támadás, hanem az ellenséges antant hajók jelenléte jelentette. Ezek az egységek nagyobb erőt képviseltek, mint az egész osztrák-magyar hadiflotta. Az ütközetben részt vett még két osztrák-magyar és egy német tengeralattjáró is. Emellett jelen volt több, a K.u.K. haditengerészetnél szolgálatot ellátó repülőgép is. Fedezetként a cattarói kikötőben levő egységek szolgáltak.

Az SMS Novara és társai 1917. május 14-én, az esti órákban, két csoportban hajóztak ki a Cattarói-öbölből. A haditerv szerint az otrantói tengerzárat őrző hajók megsemmisítése után az Albánia déli részén található Linguette-foknál egyesítették volna erőiket, majd együtt tértek volna vissza a kikötőbe. Az SMS Csepel és az SMS Balaton rombolók egy teherkonvojra bukkantak, amelyet olasz romboló kíséretével együtt elsüllyesztették. Közben a , a Helgoland és a Saida cirkálók sikeres támadást indítottak a tengerzárat alkotó hajók ellen. Ezt követően a két romboló a három osztrák-magyar cirkáló felé vette az irányt, a biztonságos visszavonulás és az erők egyesítése céljából. Ekkor azonban észak felől támadás érte őket, melyet két brit cirkáló és öt olasz romboló kezdeményezett. A két romboló gyorsan visszahajózott Cattaróba. Az antant egységei így a két romboló segítségére érkező Horthy Miklós és cirkálói ellen indítottak támadást. Horthy erősítést kért, mivel az ellenfél több mint háromszoros túlerőben volt, valamint hajóágyúik nagyobb lőtávolsággal rendelkeztek. Erre való tekintettel Horthy mesterséges köd alkalmazásával közelebb került az ellenséges hadihajókhoz és támadást indított. A kialakuló tűzpárbajban mind Horthy, mind az SMS Novara megsérült. Horthy hordágyról tovább irányította a tengeri csatát. Az SMS Novara géptermét is találat érte, majd rövid időn belül mozgásképtelen lett. A három osztrák-magyar cirkáló azonban kitartott, az antant erői pedig az érkező erősítés hatására elmenekültek.
Az otrantói csata a Császári és Királyi Haditengerészet legnagyobb sikere volt a háború során, mely során viszonylag kis veszteséget elszenvedve aratott fényes győzelmet. Ennek hatására az otrantói tengerzár az éjszakai órákban gyengébbé vált, mivel az őrjáratozó gőzösök nem közlekedtek.
IV. Károly 1918. március 1-jén előléptette Horthyt ellentengernaggyá és kinevezte a Császári és Királyi Haditengerészet flottájának főparancsnokává.

Az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlását követően az SMS Novarát a győztes tengerészeti döntőbizottság Franciaországnak ítélte, ahol egy ideig Thionville néven iskolahajóként működött, majd 1941-ben szétbontották

---

The SMS Novara model (R/C)

---

SMS NOVARA

(Vikipedia)

SMS Novara was a Admiral Spaun class light cruiser of the Austro-Hungarian Navy which served during World War I

In 1912, the cruiser Novara was constructed in Fiume by the Ganz & Co. and Danubius Machine, Wagon and Shipyard , for the Austro-Hungarian Navy as fourth ship, of the improved Admiral Spaun class design. Named after the city of the same name. Laid down 9 February 1912
As a smaller cruiser, the four-funnel Novara had a displacement of 3,500 tons, a length of 424 feet, beam 42 feet, and a complement of 318 crew. It carried armament of nine 3.9 inch and one 47mm landing gun, plus four 17.7 inch torpedoes. Its power/speed was 25000 hp/27 knots, and it had an armour belt of 2.5 inches and deck armour of 0.75 inches

Novara was the flagship of Admiral Miklós Horthy, later regent of Hungary. The vessel took part in the Battle of the Strait of Otranto on 14/15 May 1917, during which 14 Allied trawlers were sunk. Novara was slightly damaged when an Allied shell fractured one of its steam pipes, leading to a loss of power. She limped home.

Novara was given to France following the end of World War I. The ship was renamed Thionville and incorporated into the French fleet. The ship was scrapped in 1942.

---

---